Amit hallottunk, az a jeruzsálemi templom megtisztítása volt, melyet a próféták előre hirdettek, hogy eljön majd valaki, aki helyre állítja az Isten tiszteletének rendjét. Voltak is Jézus korában olyanok, akik nem jártak templomba, mert az egész papi gárdát és az istentiszteleti szolgálatukat merő képmutatásnak tartották. Olyan szintű előjogokat formáltak a vallásosság révén, amellyel másokat kirekesztettek, közben magukat felmagasztalták, mások fölé helyezték. Nem véletlen, hogy Jézus hallgatóságának tetszettek az olyan példabeszédei, amelyekben a képmutatást ostorozta. Olyan példázata, mint az Irgalmas szamaritánus, ahol az összevert embert két pap is elkerülte, a templomi szolgálatukat előtérbe helyezve, miközben egy idegen felkarolja. Persze mindamellett bírálja a képmutatást, hogy egyeseket pedig igencsak kivett az észből, s felháborodva, bosszútól lihegve a vesztére törtek, állandóan belekötöttek, okoskodtak.
Jézus ostort fonva, a pénzváltók asztalát felforgatva, dühöngve kergeti ki az állatokat és az árusokat a templomból ugyanígy magához vonzza a számon-kérő képmutatókat. Gyakorlatilag feldúl egy vásárcsarnokot. Csak épp az a baj, hogy ez a vásárcsarnok egy templom, sőt a templom, az egyetlent templom. Ha valaki, bárki ilyent csinálna ma kint a piacon, hogy az árusokat és portékáikat így zaklatná, azonnal bilincsben vinnék el.
Milyen érdekes, Jézust nem viszik el a rendőrök, katonák, pedig voltak ott. A templom őrség mindenképpen ott volt. Sőt odamennek és okoskodva kérdezik, hogy most mit csinál... felborítja a rendet, hiszen hosszú évtizedek óta, sőt évszázadok óta már ez a hagyomány, hogy így árusítják az áldozati állatokat. Vitába keverednek vele, ahelyett, hogy azonnal lecsuknák. Ezen töprengtem, hogy miért nem csukják le? Miért nem mernek hozzányúlni? Pedig nincs demokrácia, nincsenek jogvédők, nincs sajtó, a hatalom még inkább azt csinál amit akar, nincs kontroll.
Jézus válaszain pedig kiakadnak. Bontsák le és ő 3 nap alatt felépíti. Vitába szállnak egy ilyen kijelentéssel. Ha belegondolunk őrültséget mond, ez nem is válasz a kérdésre... ilyenért pedig el kellene vezetniük, mint valami nem normálisat, megszállottat. Igen ám, de ott van a nép, aki követi, sokan megtérnek, sokan csodálják mindazt amit tesz, amit mond. Pánikban kerülnek a képmutatók, rémülten, netán kétségbeesve kapkodnak. Szinte lincs-hangulat van. Tehetetlenek.
Jézus nagy bátorságra valló tettet visz végbe. Megjegyzi az evangélium a próféciát a zsoltárok könyvéből, amit persze utólag gondoltak róla, amikor mesélték Jézus történeteit: „a házadért való buzgóság emészt!”
Jézus eme tette sokak számára nem érthető. Sokan nem tudják összeegyeztetni azzal a szelíd és békés Jézussal, aki megkönyörül mindenkin, aki önfeláldozó, aki hagyja magát kivégeztetni, aki mindenképp a megbocsátást hirdeti, aki boldognak mondja a szelídeket. Most pedig mit csinál. Vannak akik azzal is érvelnek, hogy az ószövetség kegyetlen Istene szemben áll az újszövetség Jézusával. Hiszen az ószövetségben Isten olyanokat kér az emberektől, ami igencsak durva, számon kér, büntet, szinte kegyetlenséggel vádolható, vagyis vádolják is. Sőt a zsidók isteneként emlegetik. Ezzel szemben az újszövetségben Jézus tanításából az irgalmas szamaritánus, a tékozló fia atyjaként megjelenő Isten pedig elnéző, közvetlen barátságos.
A mai evangéliumi részlet is pontosan tanúsítja, hogy Jézus nem egy más Atyát hirdet, hanem ugyanazt, akinek a zsidóság templomot épített, ugyanannak az Istennek a házáért emészti a buzgóság, akinek népét Mózes kivezette Egyiptomból. Nem érdekli, hogy bizonyos üzleti érdekeket sérteni fog a piacon, az állatkereskedésben és a pénzváltásban. Pedig abba belenyúlni igencsak kényes helyzetet teremt.
Annál is inkább hidat képez Jézus az ószövetség és az új szövetség között, mert mindazt teljesíti be, amit a zsidó próféciák tartalmaznak. Olyan szinten teszi ezt, ami nekünk nem is érthető, hiszen nem a zsidó hagyományokon nőttünk fel, nem is ismerjük igazából azokat, vagy ha tudunk is róluk egyet s mást, szinte új tartalmakkal töltjük meg azokat, ill. legtöbbször csak szemléljük, ha nem is érjük, a liturgián, vagyis a szertartásokon keresztül valamit átélünk belőlük. Olykor belegondolok, hogy egy zsidó hagyományokon felnőtt embernek, ha elfogadja Jézust, akkor egészen sajátos élmény a szentmise, hiszen teljesen az ő hagyományaikra épül és teljesen új és teljes értelmet kap.
Csak hát nem mindenkinek siketült, mint ahogy azt Pál apostoltól is tudjuk, ahogy megírja a levelében, hogy Jézus ügye a zsidóknak botrány. Az ő viselkedése botrányos. Leginkább az, hogy kivégzik. Istenről ezt nem tudják elfogadni. De nem csak az ő számukra volt ez botrány, ma is aki számára Isten egy idea, egy elvont tökéletesség, annak számára szintén botrány, hogy Isten szenved, megalázzák, kigúnyolják. Vagy ha nem botránkozva néz erre valaki, akkor egy hajszál választja el attól, hogy badarságnak tartsa azt, hogy Isten szenved. Érthetetlen, hogy egy kizsigerelt, keresztrefeszített embert tiszteljen, sőt imádjon.
Aki azonban nyitott, alázatosan áll a dolgokhoz, az megkapja a hit ajándékát és felszabadítóan éli meg, ahogy lerombolják a templomot, s hiszi, hogy harmadnapra felépül.
