A legszentebb éjszaka van. Nagyon szép és örvendetes így a templomban is megünnepelni ezt, hiszen innen a templomból indul ennek az ünnepnek a lényege! Annak a Jézusnak a születése napját ünnepeljük, mondhatjuk születése pillanatát, aki hópehely ostya és csöpp búzakenyér.
Születése pillanatát, hiszen az éj titokzatos csendjéből jön elő, az éj sötétjéből hangzik fel az angyalok szózata a nyájukra vigyázó, mezőn tanyázó pásztoroknak: „menjetek Betlehembe, megszületett a Megváltótok!” Az éjszaka, a sötétség gyakran ráborul az emberre, s megváltás után kiáltunk! Ma megszületik a megváltás, a megváltás is mindig születik! Mindig születendőben van. Rendszeresen megelevenítjük, az emberiség nem unta még meg, s nem is fogja ezt a ma éjszakai eseményt! Úgy alkotott meg bennünket a teremtő, hogy a család, a gyermekáldás, a születés várása, az újszülött egyszerűen nem tudja az emberiséget hidegen hagyni. S ha nem is egy-egy család újszülöttjét ünnepeljük, bár vannak, akik a saját csecsemőjüket is sajátosan élik meg így a karácsonyi éjszakában. Ez az éjszaka mintha valamennyiünk születésnapja lenne. Mintha az éjszaka titkából származnánk, ahogy megnyílt az ég és a fény, az angyal hírül adta a pásztoroknak: itt a megváltás! Valamennyiünk születése ilyen megváltás volt! Elsősorban anyukánk várakozásához, ádventjéhez, nemcsak 4 héten keresztül, hanem 9 hónapon át várakozott ránk! Majd vajúdásához, szenvedéséhez a mi érkezésünk, megváltás voltunk számára! Családunk számára is a jövő reménye voltunk, és vagyunk. Ugyanígy a rokonainknak, baráti körnek, városunknak és szülőhazánknak is! Még akkor is így van ez, ha valamelyikben apró hibák, problémák vegyültek is.
Isten is úgy tekint ránk mint egyetlenére, mint ahogy az anya a gyermekére, még akkor is ha több van neki! Isten még inkább meg tudja ezt tenni! És Mária, a Szűzanya is, hiszen ő nekünk égi anyánk is egyben. Nemcsak a betlehemi kisded gondoskodó anyja, hanem a bennünk születendő új ember, a lelki ember anyja.
Persze, test és lélek vagyunk. Megszülettünk testben, de újjászületünk lélekben. A szenteste otthoni melege persze elringat bennünket édesen, bensőségesen. Mindenki, hívő-hitetlen a saját családjában át akarja élni ezt a ringatást, hiszen a saját bölcsőnkre emlékeztet ez az éjszaka bennünket! Ehhez nem is kell hit, hogy valaki erre a melegségre, bensőségességre vágyakozzon, és hogy ezt a családjában újra és újra átélje! Mégis ez az élmény, vagy éppen ez az élmény utáni vágy szüli meg bennünk a lelki születést! A születés ünnepe van. Az asszony szül. A lélek, azt mondják a lelki írók, Isten előtt nőnemű! Lelkünkben valamennyien szülünk! A lelkünkben valamennyien várandósak vagyunk, vagy ha úgy tetszik terhesek! S gondolom senki nem tiltakozik, ha azt mondom, hogy igencsak szoktunk a lelkünkben vajúdni! Nyomja lelkünket, lelkiismeretünket a bűn, a szenvedés, a szeretetlenség, a magány és sokszor várjuk, hogy bár jönne már Valaki! Ez a Valaki megjött és megmutatta, hogy kell kihordanunk és megszülnünk az új világot, az új embert. Így Karácsony betlehemi jászla Húsvétra mutat! Mert a föld, vagyis a sír mélyéből újjászületik a betlehemi kisdedként érkező Jézus. Előtte átvajúdta az éjszakát és a nappal meghurcoltatásait, a kereszt kínjait! De tudta, hogy ez egy születés! Az új emberiség, az új világ szülési fájdalmai! Amikor pedig feltámad, akkor találkozva tanítványainak azt mondja: megmondtam előre, hogy ez lesz. Azok meg csak ámultak, hogy mi is ez!
Az ember születésénél is ámulunk és bámulunk, hogy mi is ez, világra jön egy ember! Egy gyermek! Hogy nem csak egy jószág, hanem egy abszolút egyedi, megismételhetetlen ember, mint ahogy én is! Egy kész csoda, egy megváltás! Valamennyien egy-egy megváltás vagyunk Isten szemében. Ő így néz ránk! A lelkünkben kibontakozó jó dolgoknak, legfőképp a szeretet utáni vágyunk kibontakozásában leli örömét. Örül amikor születik bennünk a szeretet utáni vágy! Ezért hagyja, hogy szenvedjünk, mert a szenvedés szeretetet szül! A szeretetet pedig nem kell magyarázni! Ha szeretet van, akkor, ott az Isten és ott szükség nincsen. Mondja az ősi házi áldás is.
Karácsony van, a szeretet születésnapja. Valamennyiünk születésnapja, mert szeretetre születtünk. Fényre születtünk, hiába van sötétség, hiába van szeretetlenség és gyűlölködés vagy közöny. Fényre és szeretetre vagyunk hivatottak és ez jó. Ezt jöttünk össze megünnepelni, s ez nemcsak holmi parádé. Valójában minden parádé ezt akarja ünnepelni, csak torzulni szokott. S miért ne lenne torz olykor, hiszen az ember torzult el a bűn miatt. Volt amikor magam is mindent csak parádénak tartottam, csak csinnadrattának. De ma már elfogadom, hogy minden ünnepség, legyen az hívő, hitetlen, vallásos, vagy vallástalan, az ember egyszerűen a fényt, a pompát, az ünnepi hangulatot, de még a mámort is azért keresi, mert a szeretetben akarunk tobzódni! Istenben akarunk élni! Isten világába Jézus állít be minket azzal, hogy közénk jött, vállalta az ember teljes sorsát a születésen keresztül a kereszten át az újjászületésig!
Minden ünnep, minden pompa és ajándék, fény és csillogás erre az új világra, Krisztus megdicsőült testére, a föltámadásra mutat! Erre születtünk, erre születünk újra és újra folyamatosan, míg meg nem érkezünk.
