Nagyon sokszor előfordult, szinte mindenkinél, hogy rövidebb-hosszabb ideig elveszíti a látását. Szinte mindenkinek ismerős, hogy pl. a szerelem elvakítja az embert. Nem egyszer mindenki látja, hogy egy fiatalt, pl. egy srácot kihasználja a lány, a barátnője, ő pedig nem látja. Egyszerűen az érzelmei rabja lett, pedig a szemei teljesen épek. De nem csak a szerelem tudja elvakítani az embert. Sőt, a szerelmi vakságot még talán könnyebben meg is tudjuk bocsátani, mert a szerelem egy kicsit bohókás, hanem a vakság mellett még el is durvítja az embert ha a hatalom, a pénz, a munka teszi vakká. És a mi ma különösen is elvakítja az embereket, gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket is, az a végtelen mennyiségű szexáradat a tvshow-kban, filmekben, interneten, reklámfelületeken. És ami szomorú ebben, hogy a gyerekek, fiatalok, sőt sok felnőtt önként válik vakká. Mindenki, aki elindul a lazaság felé, megvakul.

Sőt országos szinten is megy a vakítás, vakbuzgóság a politikában mind a jobb, mind a bal oldalon. Aki egy-egy rendszer rabja, szidja a másikat. Vak. Csak a saját igazát látja.

Még a vallási rendszernek is lehetünk rabjai, a hagyományoknak is. Ezért is teszik fel a kérdést a farizeusok, Jézus ellenségei: „Talán nem vagyunk mi is vakok?” És Jézus keményen válaszol, hogy mindenki, aki azt hiszi magáról, hogy ő jól csinálja, hogy aki azt hiszi magáról, hogy ő látja az igazságot, az vak!

Ezek szerint nagyon sokan vakok vagyunk. Egy kínai közmondás szerint: „Ezen a világon az emberi ész van a legtökéletesebben elosztva. Ugyanis mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott”, mert mindenki azt hiszi, hogy ő egy kicsit jobban látja az igazságot mint a másik. Ismerős, ugye, hogy milyen nehéz meggyőzni másokat, ill. milyen nehezen vagyunk meggyőzhetőek...

Jézus nyomán akkor ezek szerint mindenki vak, és mindenki csak azt hiszi, hogy lát. És ami mégiscsak jó ebben, hogy az ember beláthatja, hogy tényleg vak vagyok, vak vagyok a teljes igazságra, Istenre. Amikor belátjuk a vakságunkat, akkor tud Isten világosságot teremteni. Addig nem vagyunk rá nyitottak. Valójában már a belátás világosságot teremt bennünk, mint amikor megértünk valamit, rájövünk valaminek az értelmére, hirtelen megvilágosodik előttünk és jó érzéssel tölt el.

A belátás, a megtérés, a megvilágosodás éppen ezért öröm, derű, könnyedség, önbizalom, bátorság, erő, sőt igazi hatalom, magabiztosság.

Isten első szava: „legyen világosság!” - mert örömét akarja megosztani. Jézus is így értelmezi magát: én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem járt többé sötétségben...” Mint az égbolt, a napsütés, a derű, a tavasz, az újszülött – mindig öröm. Igazán csak a derűs ember tud örülni. Egy anekdota:

Egy szerzetes írja a naplójában: „20-30 éveimben a munka volt a fő, a bizonyítás az alkotás. 40-es éveimben azon fáradoztam, hogy a hitet és a reményt mutatom meg a világnak. 50-60-as éveimben rájöttem, hogy igazából a szeretetet kell mindenhova eljuttatni. A 70-es éveimben a békét és a nyugalmat hirdettem. Most 80 éves vagyok és rájöttem a lényegre, ami a legfontosabb az a DERŰ.” valakinek 80 év kellett ehhez, bár ez lehetne rövidebb idő is...

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent – Jézus is ad receptet a boldogsághoz, a derűhöz, egészséghez, az élethez, de az ember amíg nem látja be, hogy vak, addig jobban érdekli egyéb dolog, különféle gyógymódok, technikák és azok hatásai.

Ki mer Isten elé állni és azt mondani neki: „Vak vagyok Uram!!” - azzal a hittel hogy Isten első szava: „Legyen világosság!”

Az evangéliumban láthatjuk a vakot és a vakbuzgókat, akik meg akarják ölni a látót. Aki bántja a másikat az vak. Az érzéseink vakítanak el bennünket, egyszerűen nehezen viseljük el, ha nem úgy mennek a dolgaink ahogy azt szeretnénk, ha mellékvágányra kerülünk, ha felfedezzük, hogy azért jön a megaláztatás, mert önmagunkat magasztaltuk fel. Ez a ma elhangzott példabeszéd leleplez bennünket: ha különbnek tartjuk magunkat másoknál, ha azt gondoljuk, hogy nálunk a bölcsek köve, vakká váltunk, s a látó ellen támadunk.

A nagyböjt ideje arra is való, hogy magunkba szálljunk és tegyük mérlegre magunkat Jézus szemével, az ő látószögéből. Nem nálunk van az élet és a bölcsesség forrása, mi csak iszunk a kehelyből, az övéből, az Övéből.