Minden keresztvetésben és áldásban ott van: „... és a Szentlélek nevében” Sajnos, a Szentlélek mindig csak ilyenkor, Pünkösdkor kerül előtérbe. Sajnos, mert hát róla is szól a vallásunk, úgymond lényegében ő csinálja a vallást, ő van mindennek a hátterében.
Igaz, hogy konkrétabban Jézus Krisztusról szól a hitünk, vallásunk, de hát ő is a Szentlélekkel eltelve hirdette az Atya országát, vagyis az Atyát hirdette, Jézus tanítása Atya központú volt. Jézust is csak keresztelésekor töltötte el a Szentlélek, és az ő erejével indult el és élt egy egészen sajátos életet.
Hasonló ez a szerelemhez: egyszer csak eltölti az embert a szerelem, és hirtelenjében erős lesz, reménnyel teli, tettre kész, bátor, nem ismer akadályokat és ki akar teljesedni. Egyszer csak jön és mindent felforgat és elsöpör. A szerelem – átkozzák is néha az emberek: megbolydulhat minden, s átkozott gyötrelemmel sújt. A Szentlélek is hasonló ehhez, csak azért másra irányul, meg hát azért tapintatosabb is mint a szerelem, de ugyanúgy felbolydítja emberek életét, környezetét, s van is aki átkozza. A Szentlélek, ha eltölt valakit, akkor az nem csak egy ember iránt érez rajongást, hanem Isten iránt és mindenképpen jó akar lenni. Önként akarja szeretni Istent és az embereket. Hirtelen nem lesz akadály a 10 parancsolat, az egyházi előírások nem korlátokként jelennek meg, hanem ezeket örömmel és készségesen akarja.
A ma embere sokszor és könnyen kimondja: úgy érzem most már nem szeretlek, és elválnak. Szerelem nélkül nincs értelme a házasságnak. Mégis kevés igazán szerelmi házasság van, amely kitartó marad, őrzi a tüzet. Ezek a dolgok jelzik, hogy a ma emberének is szüksége van a Lélek erejére, a lelkünket tűzként érintő, mindent elsöprő erőre. Azt mondják, hogy sok házasságban azért nem válnak el, mert nincs egy harmadik, aki szerelmet váltana ki valamelyik félből, s az adhatna erőt egy újrakezdéshez, különben úgy látják, hogy semmi közük nincs szinte egymáshoz, legalábbis szerelmi, lelki szinten nem sok...
Úgy látom kevés és egyre kevesebb az az idős házaspár, akik el tudják mondani egymásnak: erre vágytam fiatal koromban is, hogy veled örökkön-örökké. Minden fiatal szívben és nincs kivétel, az a legnagyobb és legerősebb vágy, hogy valakivel örökkön-örökké legyen. Ez a vágyunk sajnos megsérült és újra és újra megsérül, nagyon könnyen elronthatjuk, nagyon könnyen megsérthetik, s megsértjük mások ilyetén vágyát.
Ezért is mondja Szt. Ágoston: „magadnak teremtettél Uram, s nyugtalan a mi szívünk, amíg benned meg nem nyugszik.” Az ember egy idő után vagy ezt az utat választja, hogy Istenhez menekül, vagy pedig kiábrándultan pótlékokat keres, hogy betöltse szíve ürességét. S lényegében ez már teljesen mindegy, hogy mivel tömködi be Isten helyét a szívében. Amit tehetünk, amiben szabadok vagyunk, dönthetünk úgy is, hogy nem tömjük be mással, egyszerűen hagyjuk üresen, s várunk a gazdájára. Persze ez nagyon fájdalmas is tud lenni, de így tisztességes, hogy a gazdájának tartjuk fenn.
A Szentlélek jellemzői, hogy ő a Szeretet lelke, a Szabadság, az Igazság, a Bátorság lelke, az Istenfélelem lelke, a Bölcsesség, a Tudás, és a Jámborság lelke. A szerelem is csak a Szentlélekben, ezekben a felsorolt jellemzőkben tud maradandót alkotni. Még a Szentírás is a szerelemhez hasonlítja a Lelket: a szerelem erősebb mint az alvilág, olyan mint a tűznek lángja – szól az Énekek Éneke. Mint ahogy a házasság ill. a párkapcsolat mozgatórugója a szerelem, ugyanígy a mi vallásunk mozgatórugója a Szentlélek. Egyik sem látható, mindkettő ott fúj ahol akar, ott fejti ki hatását ahol befogadják, s nélküle nem működik a rendszer. Ha a házasságból hiányzik a szerelem – mondják a fiatalok – akkor nincs értelme. Ha a vallásból hiányzik a Szentlélek tüze – mondják a fiatalok – csak üres formaságok a hagyományok és túl sok a képmutatás.
Ami a férfi és nő között a szerelem, az a vallásban a Szentlélek. Nélküle halott dolog a kapcsolat, vagy a vallás, s inkább teher, mint felszabadító. A Lélek tüze pedig ezzel szemben önkéntessé teszi az embert.
A kereszténység, a mi vallásunk, a hitünk valójában a Szentlélek vallása, lényegében a szabadság vallása. Jézus azért jött el, hogy megmutassa, hogyan lehet szabadon élni, hogy lehet bátran, halált megvetve igazként élni. Még a költők is megannyiszor megverselik a szerelmet, mint szabadságot, hogy az élet a szerelemről szól, az a csúcs. Csak egy van ami csúcsabb: a Szentlélek, az Isten-szerelem.
A hitünk tehát erről az Isten-szerelemről szól. Egyházunk születésnapját ünnepeljük. Azt a kezdetet, amikor olyan szerelem indult be a világba, amire a kívülálló azt mondta az apostolokra: ezek részegek, teleitták magukat édes borral! Van aki fél, fél a változástól, fél mint a tűztől, mert hát mi van, ha megéget!? Lényegében a Szentlélek is tűz, éget is, de inkább azt mondhatjuk, hogy a rosszat égeti ki. Aki pedig a rosszal összefonódott, összenőtt, azt a Lélek rosszal együtt égeti el! A pokolnak van egy ilyen értelmezése is. Legyünk nyittak és hagyjuk üresen Isten helyét a szívünkben: Jöjj Életed adó Lélek tölts be a világot és újítsd meg a föld színét.
