Ma, a napkeleti bölcsek ünnepén elgondolkodhatunk, hogy minket mi és hova vezérelt az életben. Hova tartunk? Ott vagyok-e ahova indultam? Megérkeztem? Milyen csillagot követtem? Mi az életem csillaga?
Úgy is mondja ma a köznyelv, hogy bogarat ültetnek valakinek a fülébe, amely utána ott motoszkál, s nem hagyja nyugodni az ember lelkét, érdeklődését. Mi az a bogár, melyek azok a bogarak, amelyek ott vannak a mi fülünkben és duruzsolják mit is akarjunk, amelyek mintegy felkeltik az érdeklődésünket?
Sokféle módon ültetnek bogarat a fülünkbe. Mi magunk is a másikéba. Isten is, sőt az ördög is. Aztán ez a bogár mint a vezérhangya nem hagy nyugton. Ily módon ez a bogár, ez a hangya, lesz a vezércsillag. Ez aztán olyannyira leköti a figyelmünket, hogy szinte az egész életünket is irányítja. Szinte teljesen ki vagyunk szolgáltatva ezeknek a bogaraknak, hangyáknak. Így aztán bogarasak, hangyásak leszünk! Persze van ennek barátságos, élcelődő értelme is, de inkább elmarasztalást fejezünk ki velük. Igazából senki sem akar sem bogaras, sem hangyás lenni, mert mi magunk sem szeretjük azokat, akikkel nem tudunk bizonyos dolgokat megbeszélni, nem lehet velük dűlőre jutni, mert a olyan dolgaik vannak, amelyek inkább beszűkítik, nem pedig bölccsé teszik.
A napkeleti bölcseket lehet, hogy hangyásnak, mondták némelyek. Pedig ők inkább bölcsek voltak. Mondják is, hogy a zseniket csak egy hajszál választja el az őrültektől. Ilyenek lehettek ezek a napkeleti bölcsek is, akik a messze távolból elindulnak, egy csillagjóslat és egy-egy csillagászati felfedezés alapján, hogy megkeressenek egy gyermeket. Eléggé bogaras gondolat is. El tudom képzelni, hogy amikor azok ott napkeleten útra keltek, a családjuk, a barátaik igencsak hangyásnak mondhatták őket.
De valahogy az a prófécia, hogy Messiás Király fog születni, minden korban és a legtöbb kultúrában megjelenik. Kell valaki szülessen, aki majd kivezeti az embereket a bajból. Ebben valakik nagyon hisznek, valakik pedig ennek nagyon ellene vannak, mint Heródes király is, aki vérbe folytja ezt az egészet. Ill. csak próbálja vérbe folytani, mert a napkeleti bölcsek nem azon az úton térnek vissza hazájukba.
A bölcsek pont ebből látszik, hogy bölcsek, felfedezik Heródes király fifikáját, azt a próbálkozását, hogy tőrbe csalja, kihasználja a napkeleti bölcsek bogarasságát! A történetben kiderül, hogy a napkeleti bölcsek nem bogarasak, hanem mivel igazolódni látszik a csillag vezérlése, megteszik hódolatukat, miközben nagy öröm van bennük és ajándékokat adnak át a messiás királynak, a kicsi Jézusnak.
Heródes mondható igazából hangyásnak, neki olyan bogár van a fülében, hogy születik egy messiás király, aki neki ellenlábasa lesz. Ezért is jegyzi meg az evnagélium, hogy amikor a bölcsek megjelentek Jeruzsálemben és tudakozódtak az újszülött király holléte felől, megrémült Heródes király és vele egész Jeruzsálem. Megrémültek, mert az a bogár, hogy jön valaki és elveszi az igencsak nehezen megszerzett hatalmat, állandóan ott duruzsolt Heródes fülében. Annyira hangyás volt ettől Heródes, hogy még a saját gyerekeit és a feleségét is eltetette lábalól, s hát a végén pedig a betlehemi gyermekmészárlásoknak a kiagyalója és végrehajtója lett!
A napkeleti bölcsek története ebben is tud eligazítást adni nekünk, hogy meg tudjuk különböztetni hogyan is bölcs az ember, s hogy vezérlő csillagot követ-e, vagy pedig bogaras, hangyás, s egészen másképp hódol! Heródes a hatalomnak, félelemnek hódol, a bölcsek pedig felismerik szívük vezérlő csillagán keresztül a betlehemi jászolban fekvő kisdedet és neki adják hódolatuk jeléül az aranyat, a tömjént és a mirhát!
Aki hangyás, a bogaras a pénzt, fegyvert, paripát, ahogy mondja a mondás, nem Isten szolgálatába állítja, hanem a saját érdekeinek és félelmeinek szolgálatába és emiatt eltéved az élet útjain.
A történet azt is jelenti, hogy vezérlő csillagunk Jézushoz kell vezessen. Jézushoz kell találjunk, s az ő lába elé kell hódalatunkkal letegyük életünk aranyát, tömjénjét és miráháját. Vagyis az értékeinket, a tiszteletünket, és a haláltól való félelmünket. Az arany jelenti mindazt ami földi érték, a tömjén jelenti a tiszteletadást, a mirha a halált. Az értékek, a tisztelet és a halál kérdésében Jézus lehet a vezérlő csillagunk és a megváltásba az Isten országába vezérel bennünket. Ha így hódolunk, ha ezen az úton járunk, akkor jó helyre fogunk érkezni, s nem kell tartanunk attól, hogy valaha is eltévedünk az úton. Isten pedig mindig küld angyalokat, akik figyelmeztetnek bennünket a heródesi áskálódások ellen.
