Gyakran előfordul, hogy találkozom olyan emberekkel, akik rácsodálkoznak arra, hogy pap vagyok. Ilyenkor sokféle kérdés kezd megfogalmazódni az emberek gondolataiban, elkezdenek kutakodni érzéseikben, hogy is áll akkor a dolog. A kérdések egyike persze a papi nőtlenségre vonatkozik, de inkább úgy szeretném ezt bemutatni, mint valami értetlen kérdezősködést, mivel nem csak papok tapasztalhatják meg a kérdezősködést, hanem mindaz, aki igazán komolyan akarja venni a hitét és aszerint él! Ez a kérdés pedig abban ragadható meg, hogy „akkor most Te nem teszel ilyen vagy olyan dolgokat?” Nem eszel húst pénteken? Vasárnap eljársz misére? Szoktál gyónni a papnak? Imádkozol? Nem káromkodsz? Nem csalsz? - és persze jó kérdés, hogy ezekre hogyan is felelünk!!! Mert hát árgus szemekkel kutakodnak az emberek ilyenkor, hogy tényleg igen-e a válaszunk. Nagyon figyelnek arra, hogy hol is követünk el hibákat, mennyire vagyunk feddhetetlenek, erkölcsileg tiszták. Mert leginkább amikor így figyelnek bennünket, valójában tesztelni akarnak, hogy megbízható-e az Isten, ill. a vallás, a hit.
De nem csak ilyen jellegű vizsgálódásnak vagyunk kitéve. Ugyanis ezek nagyon könnyen átváltanak gonosz és irigy meg bántó kérdezősködésre, mint ahogy tették azt Jézussal a farizeusok tanítványai és a Heródes pártiak: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?” A gonoszkodás ott rejtőzik az ember lelkében és ki akarja kezdeni az igazat, a jót, a békéset. Vannak olyan kérdések, amelyeket úgy tesznek fel, amelyekre bárhogy válaszolunk rosszul jövünk ki belőlük. Mint ez a kérdés: „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy sem?!” Ha Jézus azt mondja, hogy szabad, akkor a azért lesz vádolhatóvá. Ha azt mondja nem, akkor azért fogják vádolni! A kérdésfeltevők jól tudják, hogy ez csapda, s Jézus is azonnal ráeszmél! De valamennyien megérthetjük a kérdés csapda jellegét, ha tudjuk mit jelent adót fizetni a császárnak, ill. mit jelent nem fizetni. A zsidó nép nagyon öntudatos nép volt már akkor is. Jézus korában a római birodalom császárának fennhatósága alatt volt Jézus szülőföldje. A rómaiak irányították szinte az egész világot. Ezért az irányításért adót szedtek be minden néptől. De hát minden állam, minden közösség adót szed be, s ezt elvileg természetesnek is lehet vagy kell tartani. De mivel a zsidó nép önmagát Isten választott népének tartotta, persze, hogy felette érezte magát minden más népnél, s leginkább a római uralomtól szeretett volna szabadulni. Ezért is vártak sokan olyan szabadítót, amely politikai megváltó lesz. Ma is így van: sokan politikai megváltást szeretnének: jólétet, szabadságot, jó fizetést, jó munkahelyet, jó rendszert. Minden rendszer megadóztatja az ember. Nincs olyan rendszer, ami nem kér valamit, valamilyen adót, ellenszolgáltatást. Ezt jól tudták akkor is. Ha Jézus azt mondja: nem szabad adót fizetni a császárnak, akkor azonnal feljelenthető, mint a rendszer ellensége, s mivel emberek sokasága követi, rossz hatással lesz rájuk, lázadásba, rendbontásba fog torkollni, s mint terroristát elő kell állítani és ki kell iktatni! Nagyon egyszerű a képlet. Ha pedig azt mondja, igenis kell fizetni adót a császárnak, akkor a saját népe fordul ellene, s hazaárulónak fogják tartani a népből igencsak sokan, akik lázadoztak a római iga ellen. A vámosok és bűnösök sorsára juttatják akkor Jézust, vagyis a megvetettek közé. Így is és úgy is elveszíti a tekintélyét. Mindegy, hogy igennel, vagy nemmel válaszol!
Jézus azonban sohasem riad vissza a kérdésektől, s ebben is példát hagy nekünk, ugyanis Isten országában hisz, az Atyával való bensőséges kapcsolatából olyan magabiztosságra tesz szert, hogy mindig meg tud felelni a kérdezősködésnek. A kérdezősködés csapdát akar állítani, meg akarja fogni, mondjuk úgy is, hogy be akarja húzni a csőbe. Csőbe húzni valakit azt jelenti, hogy csapdába ejteni, elvenni a szabadságát, kiszolgáltatottá tenni, ellehetetlenített állapotba taszítani. Így likvidálható vagy éppen uralható! Az Isten országa, vagyis a Szentlélek uralma azonban olyan rendszer, amelyet nem lehet csőbe húzni. Olyan mindenen felül kerekedő rendszer, világ, mondhatni hatalom, amely minden emberi taktikát, minden földi kelepcét képes szétfeszíteni. Jézus ezt nem csak hiszi, hanem éli is. Az ő világa ez a rendszer. Aki újat húz vele belebukik, lelepleződik álnoksága, nem azért mert ő az okosabb és versenyre akar kelni az emberrel, hanem azért mert ilyen a természete. Nem legyőzni akarja az embert, hanem felemelni! Pont ezért inkább követni érdemes. Követni azt a hitet, amit ő él! Bízni abban, hogy Isten ország minden fölött áll, s ha azt keresem, akkor nem fogok elveszni, nem lehet igazából lenyomni. Jézus hitével még ha szenvedni, megalázottnak lenn, vagy ha meg is kell halni, ez mind inkább megdicsőülés, nem pedig szégyen. Szégyen az amikor valaki lelepleződik: nem is az, aminek évekig mutatta magát. Szégyen lesz az, amikor kiderül, hogy Istenhez nem sok köze volt mindannak, amit a saját taktikájának, hiúságának hódolva épített itt a földön.
Szégyelljék magukat inkább a képmutatók! Ezt mutatja be a mai történet. Jézus közelében éppen ezért biztonságban érezhetjük magunkat, nincs mitől félni, mert ő így vált meg. Belülről a lelkünk érzékenységéből, szomjúságából. Így adva meg az Istennek, ami az Istené, utána pedig helyes magatartásból fakadóan meg tudjuk adni a világnak, ami a világé és a császárnak ami a császáré. A bensőnk, a szívünk Istené, az Isten képe van belevésve, ezt, mint adót csakis neki adhatjuk. Tegyük bátran, bizalommal!
