Gyerekek szoktak csúfolódni: „úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett”, pedig a gyerekek igazán együtt érzők tudnak lenni, mégis kárörvendő, amikor kárt szenved olyan társuk, aki sértő módon viselkedik, vagy egyáltalán sértő a magatartása.
Felnőttek is tudunk nagyon is kárörvendők lenni: megkapta, megérdemelte, úgy kellett neki! Az igazságérzetünk és a sértődöttség mondatja ezt velünk. Mivel a világ tele van hazugságokkal, félrevezetésekkel, megcsalásokkal, természetes, hogy vágyakozunk az igazságra, még akkor is, ha mi magunk sem vagyunk feddhetetlenek. Az igazságkeresés, vagy gyakrabban inkább az igazunk keresése a természetünkhöz tartozik. Különben is az emberi szellem, az emberi értelem, az ész csakis igazsággal lakik jól. Mint ahogy a gyomrunk hússal és kenyérrel, szemünk a szép látvánnyal, a tüdőnk friss levegővel. Tehát az igazság is egy táplálék, és mondja is mindenki a magáét. S ha a politikára, vagy a közéletre, gazdasági életre gondolunk, még el is megy a kedvünk... olyan szomorú a valóság és fáj az igazságtalanság... De kinek nincs valamicske adóssága, kinek nincs valami vaj a füle mögött? Hát erről szólt Jézus példabeszéde. A száz dénár amivel a szolga tartozik szolgatársának, csekélység!
Az igazságérzetünk azonban mégis eltorzul, mert nagyon könnyen befészkelődik a káröröm. Óvatlan pillanatban, nesztelenül átjárja az ember lelkét, miközben szajkózza az igazságot. Ha valamit nem kaptam meg, ami járt volna, s ezt a jogosultságomat, ha nem tudom elengedni, nem tudok megbocsátani, akkor romboló jogosultsággá alakít. Az igazságérzetem megfertőződik az irigységgel, kárörömmel, sőt bosszúval. Így az igazság megátkoz, megéget és fejbe vág. Becsavarja az embert és közben továbbra is, folytonosan az igazságot osztja. Az igazság így a pokolra visz. Igazság, ahogy mondta valaki a pokolban van, mert a bűn igazságos következménye a POKOL. Istennél IRGALOM van.
Jézus példázatából a király szolgája, aki nagyon sokkal tartozott a királynak, olyan sokkal, hogy annyi pénzt lehetetlen volt visszafizetnie, valójában azért jut pokolra, mert a saját igazságát hangoztatta, fojtogatva szolgatársát. S az, hogy a király legyen türelemmel iránta, mindent kifizet, úgy néz ki csak álca volt, kamu rinyálás. Mégis megkönyörült a király rajta, s még adósságát is elengedte. Szolgatársával való viselkedése pedig ellenérzést vált ki belőlünk. Igazságérzete, igazságkövetelése úgy tűnik nem jogos, a király tömlöcbe veti! Az igazságot szajkózta, követelte a tartozást, s meg is kapta, mert nem volt irgalmas!
Egy szerzetes szónok, amikor elment prédikálni, úgy kezdte mondanivalóját, hogy először imádkozzák el a Miatyánkot. Amikor odaértek a Miatyánkban arra a helyre, hogy „...bocsásd meg a mi vétkeinket”, hirtelen felkiáltott, hogy álljanak meg, ne merjék tovább mondani, mert átkot hoznak saját magukra! Mert mit is jelent: amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? Mi is lenne velünk, ha annyira bocsát meg Isten, mint mi annak, aki megsértett bennünket?
Jézus nem mond újat, hanem megerősíti az ősi tanítást: „aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj a halálodra és tartsd meg a parancsokat” - hallottunk a mai olvasmányban.
Mi az igazság? Teszi fel a kérdést Pilátus. De valamennyien feltesszük ezt a kérdést. Ki gyakrabban, ki ritkábban, de feltesszük. Egyik tanárom, filozófia órán ezt a kérdést feszegetve nagyon egyszerű választ adott a kérdésre: az igazság az, ami megfelel a valóságnak. A valóság pedig, ha megnézzük, nagyon gyakran kegyetlen, könyörtelen. Ezért kell a könyörület, az irgalom.
Szűz Máriát ünnepli az Egyház a napokban. Csütörtökön Kisboldogasszony volt, holnap pedig Mária neve napja. Ő az irgalom anyja, mert Jézus az irgalom, a könyörület. Isten legfontosabb arcvonása a könyörület. Nem csak hétszer, hanem hetvenszer hétszer könyörület!
Az irgalom gyakorlása segít át bennünket a bűn, a gyűlölködés és harag tengerén. Csak az irgalom képes arra, hogy a sebzett igazságérzetet el tudjuk engedni. Az evangélium lényege, hogy Isten, a mennyei Atya a bűneink, hibáink, gyengeségeink ellenére is szeret minket. De ezt, ha valaki nem fogadja el, nem hiszi el, s nem indul el az irgalom útján, akkor belevész, megfullad a saját levében, saját igazságában.
Mária nevének másik értelme, a tengernek csillaga. A tengerészek a csillagok állásán keresztül tájékozódtak. Mária alázata és nyitottsága Istenre és emberre, és nevének jelentése mint irgalom anyja és tengernek csillaga segítség lehet a kiút felé.
Ha az irgalmat tartjuk magunk előtt, akkor előbb leszünk igazságosak is, mégpedig káröröm nélkül. S így megtapasztalhatjuk, hogy nincs igaza annak a mondásnak, hogy a legszebb öröm a káröröm. Az irgalmasság öröme szebb és inkább megfelel a Végső Valóságnak.
