Egyik tanár mindig azt hangoztatta a diákoknak, hogy nem ismeritek sem a napot, sem az órát, amikor a dolgozatírás időpontja felől érdeklődtek a diákok! Azt szerette volna elérni, hogy a diákok mindig minden órára készüljenek! Ez pedig igencsak nagy erőfeszítést követelt, minden órára készülni nem kis feladat!
Ugyanígy feltehetnénk a kérdést, hogy készen állunk-e, tudnánk-e bármikor vendégeket fogadni az otthonunkban, lakásunkban? Rend van-e benne? Vagy például pénzügyekben mennyire vagyunk naprakészek?
Nyilván ezek nem olyan horderejűek mint a végidő, ill. a halál kérdése, de példának igencsak kiváló. Mekkora erőfeszítésre van szükségünk pl. arra, hogy rendszeresen ki tudjuk fizetni a számlákat, évről évre megvásároljuk a tűzrevalót, a ruhát, élelmet, mindennapi kenyeret! S emellett a nagy erőfeszítés mellett plusz aggodalom is eltölt bennünket, hogy mi lesz, ha..., mi lenne ha...
Nyilván kicsi korunktól arra tanítanak bennünket, hogy be kell osztani a dolgokat, amennyire csak lehet, előrelátóknak kell lennünk, hogy egyáltalán békességben, nyugalomban éljünk. Így jön a képbe, hogy a túlvilágra is gondolunk, vagy ha még nem, akkor illene elkezdeni! Nem csak a földi életbe kell berendezkedni, hanem a túlvilági létre is! És ez is erőfeszítéseket követel! Úgy élni, hogy nem tudni sem a napot sem az órát, igencsak nagy felelősség! S ott van az a valami, amit a példabeszédben a mécseshez való olaj, tartalék olaj jelképez! Mit takar a tartalék olaj, amiből a balga szüzeknek nem volt elég?! Ugyanis elalszanak nem csak a balgák, hanem az okos szüzek is. A virrasztásban egyik sem tudott kitartani. Mindenki elalszik! Mindenki belefárad a virrasztásba, vagyis mindenki belefárad az állandó készenlétbe. Mégis vannak okosak, és vannak balgák! Sőt a szüzek azt is jelképezik, hogy tiszták, mentesek a bűnöktől! Mégsem a tisztaság, a szüzesség vagy az ébrenlét, a virrasztás, az erkölcsi tisztaság kell ahhoz, hogy bemehessen az ember az örök élet ünnepségére! Vagyis az még, hogy valaki meghívott, hogy virraszt, hogy tiszta, még nem elegendő, hogy bejusson a lakomára! Valamilyen titokzatos tartalék olajon van a hangsúly, ami a készenléthez elengedhetetlen. De ha csak a példázatot nézzük nem is titokzatos, ugyanis megvásárolható, az okosak válaszára a balgák el is mennek szerezni olajat, s nem kérdezik, hogy hova is kell menjenek!
Valamilyen tartalék, mondható: aranytartalék. Valamilyen okosság, bölcsesség! Talán, ahogy a zenész nem hagyhatja ki a gyakorlást ahhoz, hogy jó zenész legyen. Vagy ahogy az ember nem hagyhatja ki, hogy megetesse jószágát, vagy dísz állatát, már ha van... ill. megöntözze a dísznövényeit ahhoz, hogy élvezze azok hasznát, szépségét! Ugyanígy az ember lelke kapcsán sem hagyhat ki napokat, heteket, hogy nem Isten szerint akarjon élni, tenni dolgait.
Van egy másik kísértés is, mégpedig az, hogy majd holnap, majd jövőre, majd öreg koromban elkezdek igazából élni, úgy ahogy azt Isten kéri. Ez is balgaság! Az ilyen ugyanis szintén nem tartalékol, nem gyűjt, hanem szétszór! S aki nem gyűjt Jézussal az szétszór – mondja maga Jézus is.
Már az is rossz, ha nem megy el a munkás dolgozni, vagy nem jól teljesít és kirúgják, de talán kap munkanélküli segélyt. Vagy ha a gazda nem eteti meg a jószágot, nem gondozza rendszeresen, az elpusztul. Mégis marad valami lehetőség: kölcsön lehet kérni, vagy legfeljebb koldul az ember, netán lopásra is adhatja magát végső elkeseredésében. De az, hogy végérvényesen kizárjanak a menyegzős lakomáról, vagyis hogy végérvényesen kizáródjunk az örök boldogságból, az mégiscsak iszonyat! Az, hogy a későn jövőknek azt mondja: nem ismerlek titeket, ez igazán elrettentő! S ráadásul nincs több lehetőség! Ha belegondolunk, és egy kicsit is értjük, akkor nagyon komolyan kell vegyük Jézus felhívó példázatát! El lehet játszani az üdvösséget!
De mi van, ha valaki tényleg nem érti, hogy nincs, és nem is érti, hogy nem is lesz több lehetőség, csak azon kapja magát, hogy bocsi lejárt az idő, ennyi volt, s örökre kampó! Belegondolni is szörnyű! Manapság a 80 fölötti emberre is azt mondják mikor meghalt, hogy váratlanul, vagy hirtelen meghalt. Azt mondják, hogy hát nem is gondoltuk, honnét készült volna fel a betegek kenetére. Teljességében kínos feltenni a kérdést, hogy betegek kenetében részesült-e! Papot hívtak-e hozzá, gyónt-e, rendezte-e az élete végén a dolgait, már a lelki dolgait!? Pedig még ez valamelyest hozzá tartozik a kultúránkhoz, vagy netán teljesen vége ennek a hagyománynak, vagy netán az igénynek is vége lenne? A fiatal, a 80 év alatti, netán a 40 év alatti vagy még fiatalabb az már meg sem halhat... Nem is szabad rá gondolni!!! Már az a bűn! Közben szomorkodunk, hogy az egész fiatalságot átbulizó ember mennyi olajat gyűjt pl. a házassághoz, családalapításhoz, az örök élethez...
Sem a napot, sem az órát nem tudjuk! Készen kell állni! Ne legyünk balgák, hanem okosak. A katasztrófák, balesetek, tragédiák is azért vannak, hogy felébredjünk álmunkból, felszítsuk lámpásainkat, vagyis hitünket, s tetteinkkel világítsunk, megvilágítsuk a vőlegényt, Jézust!
