Beszélgetés az elmélkedésről

Jézus a saját küldetését úgy értelmezi, hogy először is a küldetése Izrael fiaihoz szól, majd csak később a feltámadása után mondja: tegyétek tanítványommá mind a népeket!

A Biblia szavainak mindig több rétegű értelme van. Először is a maga korában, amikor megtörtént egy-egy esemény. Aztán van egy teológiai értelme, amely az Istenről, emberről, a kapcsolatokról szóló tanításban fejeződik ki, amelyet a teológusok, hitmagyarázók értelmeznek az egyház tanításában. S van egy mély, személyes értelme is, amikor egy-egy ember olvassa, és a személyes lelki, érzelmi életének állomásait fedezi fel benne. A történetek, a példabeszédek fokozatosan az ember szíve-lelke mélye felé hatolnak, mint a fák gyökere: próbálja áttörni a talaj terméketlen, száraz rétegeit és lejutni a vízhez, a nedvességhez. Van is egy nagyon szép kép erről az első zsoltárban: „Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak!” Vagy Jeremiás próféta mondja: „aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.”

Mit is jelent az Atya akaratát teljesíteni?! Jézus felteszi az egyszerű kérdést, amit még egy kicsi gyerek is meg tud válaszolni: melyik gyerek teljesítette az apja akaratát? Furcsa módon állít elénk Jézus egy példát! Azt az embert állítja elénk, aki lázadozik, akinek nincs kedve, aki először nemet mond! Jézus ezt a példázatot a vallásos embereknek mondja, akik lenézik, sőt megvetik azokat, akik erkölcstelenül élnek, azokat, akik nem vallásosak. Sajnos mindig is megosztotta az embereket a vallás, ezért sokan ma elítélik az egész vallást, mert a vallásosság sokszor torz formában jelent meg. Szinte ugyanaz a vád ér bennünket, mint amit Izajás prófétája által mondott Isten: „ez a nép az ajkával tisztel engem, de szíve távol jár tőlem!” s Jézus is idézi ezt, amikor vitába száll a képmutatással!

Ma ezért nehéz, nehezebb hívőnek lenni, ugyanis mára megfordult a dolog: régen a vallástalant, a vallással ellenkező embert közösítették ki, ma pedig a vallásosak vannak kirekesztve, gyakran megtapasztalom.

A régi, antik korban amikor a Biblia íródott, az emberi gondolkodás középpontja a szív volt. A felismert, a belátott igazságot követni kellett! Mit ér, ha látod a jót és nem teszed meg?! Jézus kérdését úgy is feltehetjük: Melyik a jó ember: aki látja a jót, vagy aki megcselekszi?

Nem kell messzire menni és újjal mutogatni pl. a politikusokra, hogy csak mondják, hogy mi a jó és mi az igazságos, de nem cselekszik meg! Elég megmaradnunk a saját közvetlen környezetünkben és saját magunkban. A szép és jó meg helyes dolgokról olyan egyszerű beszélni, gondolkodni, de teljesíteni már nem olyan könnyű! Jézus amikor a végítéletről beszél, hogyan számoltatnak el bennünket, nem azt nézik majd, hogyan gondolkodtam a jóról, az igazságról, hanem csak azt, hogy megcselekedtük-e!! Éheztem és ennem adtatok... - ki az aki teljesítette akaratát?

Amikor a reformáció 500 évvel ezelőtt kialakította, hogy egyedül a Szentírás, a Biblia a hit forrása, hogy egyedül a hit számít, akkor egyik nagy vitájuk a katolikus egyházzal az volt, hogy míg szajkózták, hogy egyedül a hit elég, addig a katolikus egyház szilárdan kitartott A Szentírás tanúsága mellett, amit Jakab apostol levelében így olvashatunk: „Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, de hitből fakadó cselekedetei nincsenek!?” Hogyan mutatjuk meg a hitünket, ha nem hitből fakadó jó cselekedetekkel??

Ezért is az Egyház mindig is hangsúlyozza: a hitet meg kell cselekedni, a jót meg kell tenni. Engedelmeskedni kell a lelkiismeretnek és Isten parancsainak!

Az engedetlen büntetése az - mondja az egyik egyházatya -, hogy majd önmagának sem engedelmeskedik. Ha az ember Istennek nem szolgál, a lelke sem lesz úr a testén, az értelme sem lesz úrrá a bűnökön. Akarod, hogy a tested szolgáljon a lelkednek? Szolgáljon lelked is az Istennek! Szolgálj, hogy uralkodhass! (Szt. Ágoston)

A mai alkalommal, a Szentírás vasárnapján tudatosítsuk magunkban, hogy Isten azon figyelmeztetését, hogy a vallásosság magában hordoz olyan veszélyeket, amellyel képmutatókká válhatunk, és így Isten országában megelőzöttek leszünk a vámosok és utcanők részéről! De nem csak ők előzhetnek meg bennünket, hanem mindazok, akiket megítélünk, elítélünk, vagy kirekesztünk!

Legyünk inkább olyanok, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amelynek mindig üde zöld marad a levele és akkor is meghozza gyümölcsét, ha jön a hőség!