Egyházunk és vallásunk azt tanítja, hogy Isten azért teremtette meg a világot, és főként benne bennünket embereket, hogy a saját örök boldogságát megossza velünk! Szóval Isten a boldogságra teremtett bennünket, s ezt azt hiszem minden ember fel is fedezi a szívében, vágyaiban, mert hát boldog akar lenni, a boldogságra törekszik, ill. aki reménykedik, annak a reményében a boldogság íze sejlik.
Minden törekvésünkben, vágyunkban felfedezhető, még a bűnökben is, mert minden indítékunk mögött a boldogságra való hajlamunk húzódik meg, ha nem is tisztán, de széttöredezett formáiban mindenképp.
A mi hitünk tanítása szerint a eredeti bűn, az ősbűn miatt van ez a széttöredezettség. A Bibliában Ádám és Éva vétkeként emlegetett esemény következtében Isten kiűzte őket az Éden kertből. Az Éden kert, a Paradicsom a boldogságot jelképezi, ahol az embernek megvan mindene, amire csak szüksége van, ahol kerek egész az élete, ahol harmóniában van az ember önmagával, a másikkal, a természettel és persze egyértelműen Istennel. Úgy is mondhatjuk, hogy egész, egészséges. Természetes innen nézve, hogy a hit azt tanítja, hogy a bűn az oka minden boldogtalanságnak. Fel is róják az Egyháznak vagy a vallásnak, hogy olykor túlságosan bűn-központú! Persze, így érthető, hiszen a boldogságot a bűn rontja meg. Ugyanakkor megjelenik sokszor az a szemlélet, hogy valójában Isten az oka, miért teremtette meg így, vagy ha Isten van, akkor nem lehet boldogtalanság, márpedig boldogtalanság van bőven, így logikus, hogy nincs Isten. Szóval még azok is, akik a vallás, vagy Isten ellen vannak, még azoknak összekapcsolódik a boldogtalanság az Istennel, ha akarják, ha nem. Valahogy nem tudjuk megkerülni a boldogságkeresésben Istent, beleütközünk a kérdésbe.
Minden kultúra az emberiség történelmében kereste erre a választ erre a kérdésre, hogy miben is áll a boldogság. Kereste a vallás, kereste a gondolkodás, a tudomány, a művészetek. Keresi a szerelem, a barátság, a politika. De ezt keresi a közgazdaság, a marketing, a kereskedelem a szórakoztatóipar. És nem találja. Az ember keresi, de nem találja. Olykor felcsillan belőle valami, de túl kevés, és igazából a remény szintjén éljük a boldogságot. Vagy ahogy valaki csinálja: elképzeli, hogy boldog és úgy csinál, mint aki boldog.
A boldogság, vagyis a boldog magyar szó egyesek szerint a bódog, a bódultság szóból eredeztethető, bár nem egyértelmű, hogy honnan is származik. Beszédes ez a kifejezés, ugyanis a bódult állapotban az ember nem érez fájdalmat, akkor úgy kerekebb a világ, de van egy kis fanyar íze a dolognak, ugyanis érződik benne, hogy a bódultság akármennyire is jó, de előbb utóbb vége van, s fel kell ébredni, ki kell józanodni. A realitás, a valóság nyers és durva, ahol az ember fázik, magányos és persze, hogy kell valami bódító, valami vigasztaló: legyen az akár egy tábla csoki, egy ölelés, egy korty szesz, vagy bármilyen kényeztetés, amely elveszi a valóság fanyar ízét. Nagyon hasonló ez a magyar pesszimista gondolkodás szóhoz, ahol is a gondolkodás a gond, a baj szóból eredeztethető. Amíg nincs gond, addig gondtalan az élet, vagyis boldog (?).
Más nyelveken a boldogság inkább a szerencséből (pl. a horvát) eredeztethető, vagy vidámságból, az áldásból ill. a teljességből és a szentből.
Magyar kultúránk, ahogy mondják pesszimista olykor, vagy sokszor. Lehet, hogy a nyelvünkben lévő kifejezések is hordozzák ezt. Bódult állapot inkább a szenvedélybetegek közérzetéhez hasonlít, akiknek kell az anyag, hogy legyen érzés, de a józanodás igencsak kellemetlen, különben pedig kizsigereli a szervezetét.
Találó inkább az áldott, a szerencsés, a teljes, a kiteljesedett, a célbaérkezett kifejezések, amelyek inkább segítenek megértenünk Jézus üzenetét, hogy mit is akar Isten. Miért is teremtett bennünket. Már a hitünk hajnalán, amikor Isten Mózesen keresztül megadta a törvényt, a 10 parancsolatot, annak is az volt a célja, hogy Isten átkot és áldást tárt az ember elé. Ha megtartja az ember a parancsokat, akkor az áldás felé megy, ugyanis a paradicsomból való kiűzetett állapotunk nem épp az ideális, és hát átokként éljük meg. A törvény megtartása segít abban, hogy visszataláljunk az eredeti állapotunk felé. Jézus pedig mint új Mózes, ahogy pont Mózes megjövendölte, hogy el fog jönni valaki és megadja az egész törvény értelmét. Ezért Jézus, mint Mózes a hegyről elkezdi beszédét: boldogok vagytok ti, lélekben szegények, sírók, igazságkeresők, irgalmasak, szelídek, tiszta szívűek, békeszerzők és üldözöttek. Ezek pont nem bódultságot adnak, hanem kijózanít, ugyanakkor kiteljesedést, kiegészülést, az Istenre való nyitottságot adja. Isten így tudja ezekben az állapotokban, ami olykor pontosan szenvedésekkel jár – aki sír, akit üldöznek, aki szomjazza az igazságot, ezek nem mondható épp kellemes bódultságnak. Ugyanakkor épp ezek azok az állapotok és magatartások, amelyek lehetőséget adnak, hogy Isten helyreállítsa bennünk a rendet, közöttünk a kapcsolatot.
Vagy ahogy Szent Pál apostol röviden így definiálja hitünk üzenetének örömhírét, ill. mibenlétét: Isten országa nem eszem-iszom bódultság, hanem öröm és béke a Szentlélekben. S a lényeg a Szentlélekben van. Ő helyreállít, megigazít, őbenne lehetünk mámorosak, mint az apostolok első Pünkösdkor, amikor azt mondták rájuk: részegek.
