Mint a születés az anyaölből, amely az éjszaka öleléséből az új nap virradatára új életet hoz a világra, úgy lépett ki az Atya öléről az egyszülött Fiú, az Ige, az Isten Igéje, Isten Szava.
És ahogyan az éjszaka öleléséből az új élet csordul és ezután a gondoskodás veszi kezdetét, úgy az Isten szeretete túlcsordul és a megteremtett világot gondoskodásával látja el: eleinte a próféták szavával, majd az idők teljességében ő maga ölt testet, mert az Ige Istennél volt és az Ige volt az Isten. És testté lett, Hússá, hús-vérré. Majd amikor saját magát, húsát (vagyis testét) és vérét eledelül itt hagyja, megígéri, hogy másik gondoskodót küld, a Szentlelket: nem hagylak árván titeket.
Karácsony ünnepét rendkívüli ünnepélyességgel hangzik fel szerte a világon: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. Mi ennek a jelentése és üzenete Karácsony napján? A „kezdetben” kifejezés minden megtörtént dolog elé irányítja a figyelmünket, amikor nem volt még világ, hanem csak Isten. Az Ige akkor is volt már Istennél és Isten az Ige is. Már a teremtés könyve így kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” Isten az ő Igéjével teremtette az egész világot.
János apostol megértette Jézus küldetését, ő az Ige, aki azért jött, hogy újjáteremtse a világot, ez az új kezdet: az új ég és az az új föld. János apostol megrendülve írhatta le ezeket a szavakat: láttuk dicsőségét, az Ige ugyanis testté lett és közöttünk élt. Az Atya egyszülöttének dicsőségét látták, tapintották, beszélgettek vele, kísérgették tanító útján.
Nyilván Jézus feltámadása után írja ezeket le János evangélista, amikor látja az üres sírt és hitt. Miután Jézussal együtt étkeztek a keresztrefeszítés után, így elmélkedi át, hogy itt egy új teremtés kezdődött, új kezdet van az Isten megtestesülésével.
Ha foglalkoztak volna abban az időben evolúcióval, János azt mondta volna, hogy új, magasabb rendű faj jelent meg: a Krisztus, a Megváltó ember, az istenember, a keresztény. S mint erősebb faj, eluralkodik az egész világon: cél ugyanis az egész világot kereszténnyé, Jézus tanítványává tenni. S ha a világ kegyetlen és visszautasító is, és jöhet bármilyen rezsim, a keresztényt, a krisztusit nem tudja elpusztítani, kiirtani. Hiába szidják a középkori egyházat, az ókort és a középkort egyedül csak a kereszténység élte túl, és túl fogja élni az Európai Uniót, a NATO-t és Amerikát is, és még az ezeket követő birodalmakat is. … Országának nem lesz vége – mondjuk a Hiszekegyben, vagy ahogy Jézus maga mondta, olyan egyházat alapított, amelyen a pokol hatalma nem vesz erőt. Kár aggódni tehát...
A kereszténység új kezdet. Azért ünnepélyes János evangéliumának ez a kijelentése, mert beharangozza, hogy Karácsony a világba hozta az örökkévalóságot, az örök országot. Tegnap este miközben a ministránsok karácsonyi ajándékait rendezgettem, a halkan szóló rádióban Zorán: Kell ott fent egy ország c. dala hangzott. Kell ott fenn egy olyan ország, amit sosem rontunk el! - visszhangzanak szavai bennem. Még ez a dal is sejteti, hogy van ez az ország, s ami örömhír, hogy nem csak fent, hanem köztünk is lehetséges.
Olyan ország jött el Jézussal, a megtestesült Igével, amely mindent túlél és csak ez marad meg. Mindaz aki ellenkezik a szeretettel, eltűnik a történelem süllyesztőjében, s max. úgy emlegetik majd mint Heródest, Hitlert, vagy Sztálint.
Az új korszak embere tehát Jézus Krisztus, a megtestesült Szó, aki magatartásával kinyilatkoztatta milyen az Isten, hogy az Isten szeretett: ahogy mondja ugyancsak János apostol a levelében: „szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől való, és mindenki aki szeret Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet.
Minden széthullik, amibe nincs benne Isten, nincs benne a szeretet Lelke. S ez még akkor sem szétválasztható, amikor az ateista, vagy az egyházellenes szeretet tanúsít embertársa iránt, ugyanis, aki szeret, az tudva, vagy tudatlanul mégiscsak Istent, az Igét használja.
A mai evangéliumot akár így is megírhatta volna János apostol: Kezdetben volt a Szeretet, a Szeretet Istennél volt és Isten volt a Szeretet. Minden a Szeretet által lett, és semmi sem lett nélküle ami lett. És a Szeretet testté lett és közöttünk lakott, láttuk az ő dicsőségét, Isten egyszülött Fiának.
Erre a dicsőségre, erre a magasabb rendű létre hív meg bennünket Jézus azzal, hogy legyünk az ő tanítványai. Ámen.
