Az előkészület ideje az Advent. A fokról fokra készülődünk, hétről hétre jelzi ezt nekünk az adventi koszorú. Ez a fokozatos készülődés azt idézi meg bennem, Isten is fokozatosan készült el a teremtéssel. Hat nap alatt megteremtette a világot, a 7 napon pedig megpihent – tudjuk jól a Szentírásból. Persze, most nem az a kérdéses, hogy ez a hat nap milyen időt, korszakot jelent, meg hogy hogyan is vagyunk az evolúcióval, hanem azt gondolom, hogy így az ünnepek előtt a 6. és a 7. nap közötti viszony a fontos. Innen származik, az Úr napját szenteld meg parancsolat, meg hogy 6 napig dolgozzál, a 7. napon pedig pihenj meg, szenteld azt a te Istenednek. „Milyen szép is lenne” - mondják sokan, akiknek muszáj, akiknek be kell menni a munkahelyre vasárnap is, de hallani olyant is, hogy otthon vasárnapra marad a sok házi teendő, vagy csak már rabjai a munkának – Isten pont ettől tart, hogy az ember belegabalyodik és a kényszer, a függőség, a muszáj irányítja, s egy idő után elveszíti az igazi ünnepléshez való érzékét.
A hat nap munkát ugyanakkor tekinthetjük úgy is, mint előkészületet a 7. nap megünneplésére. Ez van kicsiben és ez van nagyban is, mint az advent 4 vasárnapja és Húsvét előtti 40 nap böjt.
Nemcsak a történelem, a tapasztalat hanem az egyéb emberrel világával foglalkozó tudomány is fölfedezi, hogy az ember számára az ünnep a kapaszkodó, az ünnep emel ki bennünket a világ forgatagából. Valójában az ünnepek rendezik el az életünk nagy eseményeit: kezdve a kereszteléstől, a házasságkötésen át a temetési gyászszertartásig. De évről évre visszatérő ünnepköreink is ezt a célt szolgálják, hogy rend legyen az életünkben. Legfőképp a születés és a halál kereteiben gondolkodva. Karácsony a születés, Húsvét a halál misztériumát ünnepelteti velünk. A többi csak előkészület.
A 4 gyertya az adventi koszorún, a 4 hét előkészülete jelenik meg ezekben a gyertyákban, a 400 év messiásra való várakozás a választott nép történetében. Isten így látta jónak, hogy a kultúrában ennyi időre volt szüksége az emberiségnek, hogy be tudja fogadni legalább olyannyira, hogy be tudja indítani az egyházat, amely immáron minden népet átfog, nemcsak egy választott népet.
A várakozás időszaka ez, amit felidézünk a gyertyagyújtásokkal, egyre közelebb kerülhetünk az ünnephez. A várakozás, előkészület hangulata kell, nagyon fontos. Ezt a hangulatot, kell szolgálja a koszorú gyertyafénye is, az ajándékvásárlások is. Az ember mindig is várakozik, várakozói állásponton van: vár, hogy kapjon valamit, s érdekes, hívő, hitetlen egyaránt ünnepli Karácsonyt, mint a szeretet ünnepét és ajándékoz, ajándékot kap. Akarva vagy akaratlanul, Istent utánozzuk: Isten megajándékozza a világot: egy szűz fogan, és fiút szül: egy új gyermekkel – már csak azért is új mert nem férfi akaratából született, s még azért is új, mert a neve: Emmánuel = velünk az Isten. Isten önmagával ajándékozza meg a világot, az emberiséget. Vigyázzunk, és készüljünk, hogy be tudjuk fogadni, mert azt is tudjuk, hogy Jézus mint világosság a világba jött, de az ember olykor jobban szereti a sötétséget, s ahogy az evangélium mondja: övéihez jött, de övéi nem fogadták be.
Minden évben nekifutunk, hogy egy koszorú 4 gyertyáját meggyújtsuk így decemberben, az év végén még egyszer összegyűjtsük erőnket, hogy kifejezzük szeretetünket, vagy hogy az új évhez jobban nekiveselkedjünk. Köztudott, hogy az emberek nagy része ilyenkor költi el a megspórolt pénzüket, kicsit úgy egész évben erre az egy ünnepre készülődnek. Még ebben is felfedezhetjük: az egész év előkészület az év végére, Karácsonyra, s ez jele, hogy az egész életünk is egy előkészület az új életre, a feltámadásra való megszületésre. Tehát az életünk is olyan mint Isten 6 napig tartó teremtő munkája. Az ember egész élete előkészület a 7. napra. Az egész életünk az örök életre születés, a nagy Karácsony előkészülete, amikor majd feltámadunk.
De nézhetjük úgy is, hogy az ember egész élete egy adventi koszorú, amelyen az utolsó, a 4. gyertya a temetési gyászmisén meggyújtott húsvéti gyertya.
Isten kimondta szavát, kimondta és megüzente nevét: Emmanuel, velünk az Isten.
Józsefnek álmában az Úr angyala közli, hogy miről is szól most a dolog, mert hát fél, van benne valami ciki, kínos! S Istenből erőt merít, hisz, s nem fél magához venni Máriát. Nekünk keresztényeknek, Krisztus követőknek az adventi koszorú, a vasárnap, a Karácsony, az ünnepi ebéd és vacsora és még az ajándékok is erről szólnak: Ne féljünk magunkhoz venni a tanítást, Jézust, Máriát. Ne féljünk, hiszen velünk az Isten.
