Amint hallottuk az olvasmányban, a Makkabeusok könyvéből, az ifjak az életüket sem kímélték, feláldozták magukat szent hagyományaikért. A Makkabeus háború idején, Jézus előtt kb. 200 évvel olyan király jött a Szentföldre, aki minden más hódítónál vadabbul igázta le a választott népet. Addig is voltak háborúk, de ilyen vad és megbecstelenítő ellenségük még nem volt. Ezek azt követelték, hogy forduljanak szembe saját gyökereikkel, hagyományaikkal, szokásaikkal. Ezt a hódító hadjáratot a történelem hellenizmusnak hívja (megj. hellén=görög), vagyis a görög kultúrát akarták elterjeszteni az egész világon. Ez a kultúra hasonló a maihoz, mondhatjuk rá, hogy szabadelvű, Isten tagadó, mindenki azt csinálhat amit akar. Nagyon sokan engedtek ennek az áramlatnak és sokan elhagyták az ősök hitét, a mózesi hagyományokat; semmibe vették Isten törvényeit és ezt éppen az emberi szabadság nevében.
Azért is hasonló ez a görög kultúra, a hellenizmus, a maihoz, mert ma ugyanúgy nagyon sokan középkorúak, ifjak és a gyerekek is, akik részesülnek a keresztségben, kapnak némi keresztény nevelést, de mégsem a hagyományokhoz ragaszkodnak, hanem inkább mindenféle egyéb érdekességekhez, újdonságokhoz., amit TV közvetít.
Ha nem is kifejezetten hagyományellenesek, kifejezetten nem tagadják a kereszténységet, annak erkölcseit, de egyáltalán nem úgy élnek. Sőt nem egyszer előfordul, hogy lenézik azokat, akik templomba járnak, lenézik azokat, akik ragaszkodnak erkölcsi értékekhez. Maradinak, sőt ostobának tartják őket, vagyis minket. Az a néhány fiatal, ill. gyermek akik eljárnak templomba, mert hát szüleik küldik őket – tisztelet a kivételnek, akik családostul jönnek el ünnepelni – szóval szinte várják, hogy befejeződjék az általános iskola, ill. sok helyen még az sem számít, hogy általános iskolás, hogy kiskorú; várják, hogy kikerüljenek a hagyományból, vagy a kiskorúságból, fiatalkorú legyen és élhessék szabadelvű, laza ifjúsági életüket. Ismerem, mert én is ilyen voltam. Ilyen korban élünk...
Valamikor a rádiót hallgatva a házasságról szóló műsorban fiatalokat kérdezgettek a házasságról, családról. Többségük úgy van vele, hogy elavult dolog. A válások rémisztőek és rengeteg gyerek csonka családban nő fel. Nem is szeretik már ezt, hogy csonka család, sértő, hanem úgy kell mondani, hogy „gyermekét egyedül nevelő szülő”. A gyerek pedig hihetetlenül sérül, de hát a szülei úgymond szabadok, szabadelvűek, modernek, és ennek ez az ára. Pszichológusok, nevelési tanácsadók, már kezdenek ráállni erre, mivel sok gyerek kezelhetetlen. Bár még mindig nem teszik fel eléggé nyomatékosan a kérdést, hogy nem véletlenül az a baja a gyereknek, hogy az apja és az anyja között nincs egyetértés, nincs szeretet. A régi hagyományos közösség kivetette magából azokat, akik elváltak. Komolyan vették és jól megnézték, hogy milyen családba házasodnak. A közösség védte önmagát, gondjuk volt a másikra. Sok is a panasz, hogy senki sem törődik a másikkal. Ez is a modern szabadság ára, s meg is fizetjük...
Jézust, amint hallottuk, a házasság kérdésével akarták csőbe húzni. A szadduceusok, akik nem hisznek a feltámadásban, alá akarják ásni Jézus tanítását. A szadduceusok a Jézus korabeli liberálisok, szabadelvűek, akik csak látszólag ragaszkodnak értékekhez, de igazából a tőke, a politikai befolyás az, ami irányítja őket. A modernnek nevezett korok mindig is feltámadás ellenesek, szerintük nincs feltámadás. Ezért nem kell törődni sem a hagyományokkal, sem az erkölccsel, sem az örök élettel. Mivel ezzel nem törődnek, következménye, hogy az marad hátra, hogy a földi életet kiélvezzék, kihasználják.
Valamikor 20-30-40 éve, kinél mikor, elkezdődött, hogy engedtek a modern gondolkodásnak és mondogatni kezdték: „még fiatal, hadd szórakozzon!”, s meglett a gyümölcse. Sajnos v. hála Istennek én is így nőttem fel, és sokat is szenvedek miatta. De ugyanakkor örülök, hogy visszataláltam az igazi hagyományokhoz: a hithez, Istenhez, erkölcshöz. Annak is örülök, hogy mivel ebben nőttem fel, ismerem ezt a világot, s meg lehet találni ebből is a jövőt és a reményt, ha sokaknak össze is szorul a szíve. Persze ilyen a világ, ilyenek a felnövekvő generációk, mert megengedték nekik. Csak ezen múlt: megengedték. A korábbi generációk is megtették volna mindezt amit ma, csak nem engedték meg nekik. Az ember már csak ilyen. De mindig van kiút. Erről szól a hit, az evangélium. Ezért jött Jézus, hogy a kiutat elénk élje. Ő nem a holtak Istenét hirdette, hanem az élőkét. Nem holt hagyományokat, hanem elsősorban élő Isten-kapcsolatot, majd ezen alapuló közösséget.
Össze kell fogjunk, úgy mint a hét testvér az édesanyjukkal és ellenállni a kor szabadelvű szellemének, akár kényelmet, akár életünket is feláldozva, éppen a gyerekek jövője érdekében. Hiszünk a föltámadásban és az örök életben, fogjuk mindjárt mondani a hiszekegyben. Éljünk is úgy! Ámen.
