Lehet, hogy csak nálam, vagy a fiatalokra jellemző, hogy a három király hódolatát csaknem mesének fogom fel. Annyi mesét, filmet láttunk már, meg a pásztorjátékoknál különféle ruhákba öltözött figurák a mesevilágba űzik ezeket a bölcseket – még neveket is adtak nekik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Királyok? - pedig csak bölcseknek nevezi őket a Biblia, és hogy más országból jöttek. Az sem biztos, hogy hárman voltak, vagy mint egyik-másik legenda négyről is tud.
Láttuk csillagát napkeleten, amely jelzi, hogy keletről jöttek, de jelezheti azt is, hogy napfelkeltekor, hajnalban lehetett ezt a jelenséget látni. S nem csak bölcseknek nevezhetők, hanem mágusoknak, asztrológusoknak is. Az ókori Babilonban nagy kultúrája volt a csillagvizsgálatnak és a csillagjóslásnak. Sokat eddig nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, soha nem foglalkoztatott a csillagok állása. Furcsálltam is mindig, amikor valaki a horoszkópból valami jövendőt akar kiolvasni magának. Soha nem tudtam elképzelni, hogy csillagok meg a bolygók állásától függne az emberek sorsa. Utánanéztem a bibliakutatók mit mondanak erről a kérdésről, hogyan magyarázzák, hogyan kellene ezt nekünk értelmezni!
S érdekes, mint ezt a csodát, mert annak lehet nevezni – több helyen is azt olvastam róla, hogy Máté evangélista csak mint egy mesét úgy mondja el, hogy párhuzamba állítsa Mózes történetével, mint egy példabeszédet. Mint Mózes megszabadult a fáraó gyermekgyilkosaitól, ugyanúgy Jézus is megmenekült Heródes vérengzésétől.
Másik forrásból pedig azt olvastam, hogy pontosan így történt ahogy Máté evangélista leírta, s ki is fejtette a kutató. Ezek a bölcsek, akik elképzelhető, hogy akár 5-en, 6-an is voltak, vagy lehet, hogy csak ketten, egy kis karaváncsoporttal érkeztek, azokkal akik kísérték őket, komoly csillagvizsgálók voltak. Az egyik tudós, az újkor hajnalán, Kepler bebizonyította, hogy Kr. előtt 7-ben volt olyan jelenség, amikor a Jupiter és a Szaturnusz bolygók úgy álltak egymáshoz közel, hogy a hajnali felkelő nap fényben ragyogó csillagként tündököltek. Az ókori keleten a Jupiter bolygó a királyok csillagát jelentette, a Szaturnusz bolygó pedig Szíria, ill. a zsidók földjét szimbolizálta. Így a két bolygó együtt állása üzenet volt a bölcsek számára, ők ezt egyértelmű jelként értelmezték, s így is tették fel Jeruzsálemben a kérdést. Hol van a zsidók újszülött királya, ugyanis láttuk csillagát napkeleten. Mivel nagyon ez az égi jelenség, ezek a tudósok felkerekedtek, hogy megkeressék. Ugyanakkor még az is közrejátszott, hogy az ókori keleten élt egy legenda, hogy nyugaton támad egy hatalmas király.
Ezek a bölcsek bizonyára más városban is jártak, mire Jeruzsálembe érkeztek, s másutt is érdeklődtek, de választ nem kaptak. Hanem amikor Jeruzsálemben érdeklődtek, Heródes királlyal egész Jeruzsálem megrémült. Heródes a kegyetlen és féltékeny uralkodó, aki a saját gyerekeit is kivégeztette, betegesen féltette hatalmát, a nép pedig Heródestől rettegett.
A bölcsek végre konkrét eligazítást adtak, eddig csak egy furcsa jelenséget láthattak a hajnali fényben az égbolton, most pedig bölcsek lévén láthatták a rémületet az egész városon, hogy mekkora port kavart a jöttük. Most pedig Betlehembe küldik őket, ahelyett, hogy bárki kém követte volna őket – ugyanakkor ez felettébb érdekes, ha már megrémült az egész város.
Amikor megtalálták, nagyon megörültek – számol be az evangélium. Mária pedig fogadta hódolatukat, s nyilván megkérdezték Máriát, hogy az, akit az ölében tart, ő-e a zsidók újszülött királya, ill. az, akit ők keresnek. Mária biztos olyan választ adott nekik, amiből megértették. Nem valószínű, hogy királynak mondta, sőt itt is zavarba jöhetett, mint az angyali üdvözletkor. De biztos, hogy a bölcsek valamit felismertek még Máriában is, nyilván csak vele tudtak kommunikálni, a kisdeddel nem tudtak eszmét cserélni. A történet meseszerű, de végiggondolva apró léptekkel érthető és valószerű az egész esemény.
Ami igazán csoda a mai ünnepen, a bölcsek lelkiállapota, akik több száz km-t tettek meg a sivatagon keresztül, heteken keresztül egy csillagkép miatt. S a végén találnak egy gyermeket az anyja ölén – s hódolnak.
A bölcsekről szóló legendák között van egy 4. bölcs, aki lemaradt és 33 év múlva érkezik meg, s csak a kereszten lévő feliratot találja: a Názáreti Jézus a zsidók királya. S ő is felfedezi és ő is lerója hódolatát.
A gyermek és a keresztrefeszített, a Karácsony és a Húsvét. Mindkettő hallgat a bölcsek előtt. Karácsonykor még nem beszél, Nagypénteken már nem beszél. A bölcs pedig felismeri benne Istent.
Ilyen az Oltáriszentség is: gyermeki tisztaságot és a keresztrefeszítettet jeleníti meg. Tiszta áldozat, gyermeki némaság és feláldozott némaság. Ebbe a csendbe, az ember csendes hódolatába tudja beleteremteni önmagát. Istennek ez a jele a bölcsek jelzik, hogy mindenkihez szól, bárkihez, bárhová is tartozzon. Ámen.
